Itt a 2. fejezet, pici olvasók :3
A szám, amit írás közben hallgattam/olvasáshoz ajánlok:
Ben Cocks - So cold
Három hét elteltével
Közelgett a decemberi, karácsonyi időszak. Természetesen, minden várakozást felülmúlva Zatanna és Megan teleaggatták a barlangot giccsesebbnél giccsesebb díszekkel. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy minden második lépésemkor beleütköztem a vigyorogva csücsörítő Robinba, aki egy fagyöngy alatt várta az áldozatait. Az egyik ilyen alkalommal megragadtam egy vizes törölközőt és a lehunyt szemű fiú elé léptem. A lélegzetemet is visszatartottam, nehogy felkuncogjak és az arcához érintettem a konyharuhát, majd rögtön rohanni kezdtem az ellenkező irányba, egyenesen neki Wallynak.
– Héj, kislány! Vigyázz, hogy merre mész és nyúlsz.
Ezzel a lendülettel fel is kapott, s sarkon fordulva elszáguldott velem, a szobámba érve pedig lerakott a szőnyegre.
– Ha bármikor meg szeretnél szívatni valakit, akkor - akár szállító, akár társ - állok rendelkezésedre. - Mosolyodott el, mire csak halkan felkuncogtam.
– A szavadon foglak, Wally papa...
xxx
– Naa! Hallgassatok! - vigyorgott Wally, s felállva a nappaliban található dohányzóasztalra nézett végig rajtunk. – Mindenkinél van pezsgő, akkor jó. Emelem poharam az Igazság Ifjú Ligájára! Le vagyok nyűgözve...
Robin mosolyogva vágott a szavába.
– Is le van nyűgözve, amiért puszit kapott a fagyöngy alatt, Wally te is le vagy nyűgözve. Miért nincs valaki csak simán nyűgözve? Hmm?
Na erre már Kaldur és Conner is nevetni kezdett, a szemeiket törölgetve emelték fel a poharukat. Végül Wally csak a hajába túrt és mély levegőt véve folytatta.
– Na, ha az úr befejezte a gúnyolódást én tényleg büszke vagyok magunkra. Eredményes évet tudhatunk magunk mögött, rengeteg megnyert akcióval, rengeteg gonosztevővel rács mögött és nem utolsó sorban rengeteg szuvenírrel!
Itt volt az a pillanat, amikor úgy kezdtem el röhögni, hogy a pezsgőm felét az ölembe öntöttem. Jobbnak láttam felállni a kanapéról és felfutni a szobámba. Gyorsan át is vettem a pizsamámat, méghozzá azt, ami emberek között is vállalható. A kedvenc fehér atlétám - a saját jelemmel ellátva, hehe - és egy egyszerű, mélyzöld rövidnadrág felvétele után már futottam is le. Töltöttem magamnak az üvegből és visszamásztam a helyemre,
– Most pedig...Ránk!
Mindenki elvisszhangzotta az utolsó szót és felhajtotta a poharában lötyögő habzó bort. Miss Marsi tüsszögött egyet, mire muszáj volt vihognom.
– Na, mi az, M? Nem jó a földi alkohol?
– Jaj, Artemis! Fogd már be te is, csak olaj vagy a tűzre! - szólt vissza mosolyogva, mire felálltam és intettem a többieknek is.
A kezembe ragadtam a csúcsdíszt, s amint a csapattársaim egyaránt így cselekedtek a fenyőfa elé léptünk, majd egy emberként a helyére tettük. Ebben a pillanatban végre mindenki boldog volt .
– Héj... Is, gyere csak - intett félre Robin, ám én csak felvont szemöldökkel követtem a többiek huhogásától kísérve. – Fel szeretnélek kérni az első karácsonyi táncra.
Ha azt mondom, hogy köpni-nyelni nem tudtam, akkor nem hazudok. Természetesen a szemeiben láttam, hogy ezt barátként kérdezi, ezért csak vigyorogva bólintottam.
– Egyébként... Nem hívj Is-nek. Még mindig szörnyen utálom!
Vállat vonva ragadta meg a tenyeremet és visszarángatott a nappaliba, kis időre otthagyott és berakott valami nyálas Ben Cocks számot – ami onnantól kezdve a kedvencem lett... Mire visszafordult, sajnos elloptak előle. Wally állt ott szemben velem, hófehér bőrétől elütött a hollófekete inge, s csodás összhangot alkotott a szeplőivel, meg a túrnivaló, vörös sörényével. Egyszerűen leírhatatlanul jól nézett ki.
– Oh, Em... Szeretném, ha velem táncolnád Szenteste első lassúját.
Ami a gyomromban történt, az kifejezhetetlen. Felejtsetek el mindent a pillangókról, meg a madárkákról a főhősnők pocijában és képzeljetek el egy egész nyomorult állatkertet tombolni.
– Öhm. Izé, persze. - Leheltem a világ legnagyobb zavarával, fülig vörösödve a hajamat igazgatva.
A zene elindult, a kezét a derekamhoz simította és közel húzott magához – természetesen megtartva némi távolságot. Lassan, szabályosan keringőztünk, de a szám véget ért, Wally pedig ellépett tőlem. Valami egészen új dolog kerített hatalmába, amikor Robin vihogva meglökte a vállamat.
– Iiiis! Valaki rád nyomult. Rettentően aranyosak voltatok!
Bosszúsan néztem a legjobb barátomra és meglegyintettem a tarkóját.
xxx
Mindenki ott volt a nappaliban, igazi tinédzserekhez híven a karácsonyi vacsora romjaival dobáltuk egymást, nevettünk és végre teljesen boldogok lehettünk. Ekkor hallottuk, ahogy a Zéta-teleporter aktiválódik, s egy lányt találtunk a barlangban. Mindenki felpattant, köréje gyűltünk, de rögtön leengedtük a fegyvereket, amikor megláttuk a nyomában megjelenő Zatara-t és a lányát.
– Ifjak, ezennel bemutatom nektek Lil' Legend-et. Ő az új csapattagotok.
Robin lépett elő leghamarabb és felvont szemöldökkel körözött a lány mellett.
– Ki vagy és miért nem hallottam rólad?
Alig bírtam elfojtani a vihogásomat, amikor láttam, hogy a két fekete hajú szemezni kezdett, Robin pedig zavartalanul pislogott végig LL csípőjén.
– Helo, Artemis vagyok. - Nyújtottam a kezemet, mire biccentett, de nem fogadta el a bemutatkozó gesztust.
– Lilibeth. - Válaszolta halkan és egészen gyönyörű hangja volt. rettentően nőies, mégis enyhe rekedtes árnyalatban játszott.
– Hova valósi vagy? - kérdezte tőle Kaldur, ám Lil' csak a szemeivel tudatta, hogy itt van velünk, percek teltek el, mire válaszolt.
– Oroszországban születtem, Moszkvában, de később a tengerhez költöztünk, azt a helyet elneveztem Ezüsttengernek. Onnan jövök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése